A dob története

Valószínűleg egy hangszernek sincs ilyen múltja, mint az ütős hangszereknek és ezen belül is a doboknak.

A kutatók szerint Mezopotámiában és Egyiptomban már legalább 4000 évvel ezelőtt léteztek dobok. Számos nép mágikus és rituális jelentőséget tulajdonít a doboknak, velük remélvén elűzni a szerencsétlenséget, és megnyerni a jó szellemeket. A doboknak jelző funkciójuk is van, amit a mindenkori hadseregek nem nélkülözhettek. A 18. századtól kezdve a dobok az európai zenekarokban is helyet kaptak.

dob

A dob fogalmába sokféle hangszer tartozik, ideértve a membranofon és idiofon hangszereket. Az előbbinek két fő típusa van: a dobok és mirlitonok. Az utóbbi 8 alap típussal rendelkezik, úgy, mint dobbantós, dobbantott, rázott, ütött, összeütött, dörzsölt, kapart és pengetett hangszerek. Mi ezen széles skálájú hangszereken belül a legnépszerűbbet, a modern dobkészletet emeljük. ki.

A dob általában egy kör alakú üreges testre feszített állatbőr vagy újabban műanyag. A dobbőr rögzítésére az idők során sokféle megoldást alkalmaztak, amit például szegekkel, szíjakkal kombináltak, hogy a megfelelő feszességet elérjék. Ma a legelterjedtebb, hogy egy fém keret segítségével csavarokkal feszítik a dobtestre. A dobtestek különböző anyagokból – fémből, fából – készültek. Ezeknek a technikáit a 21. századra szinte tökélyre fejlesztették, hiszen amíg az ősember egy bármilyen fa kivájásából állította elő a kezdetleges dobtestet, addig a modern kor eszközeivel a legkiválóbb minőségű és szárított fák ötvözetéből készítik, a legoptimálisabb hangzást pedig számítógép segítségével hozzák létre. Az első valódi dobkészletet az 1800-as évek végén állították össze katonai célra. Ekkor jelentek meg először a pedálok (pl. lábgép) használatai. A mai dobfelszerelésre a legnagyobb hatást kétségkívül az Egyesült Államokból induló jazz zene jelentette. A 1920-40-es évek végén rengeteg kreatív újítással álltak elő a zenészek. Ennek legkiemelkedőbb melegágya New Orleans volt, ahol már alkalmazták az afrikai tam-tam dobokat a különböző kínai és török cintányérokat. Aztán a 60-as 70-es években egy újabb áttörés, a rock zene megjelenése kialakított egy csomó gyártástechnológiai követelményt, amit gyakorlatilag a ma is használatos dobfelszereléseken lehet látni és hallani. Természetesen ez közelről sem jelenti a teljes paletta végét, mert hiszen ne feledkezzünk meg a legmodernebb technikákról, nevezetesen az elektrotechnikáról sem, ami komoly befolyással bír a mai zenére és ezen belül a dobra is.

Valószínű, hogy ennek az előretörése, modernizálása számos új dimenziót fog megnyitni a hangszerfejlődés történetében, de ez stílusosan még a JÖVŐ ZENÉJE.