A kürt története

A fúvós hangszerek az emberiség legősibb hangszerei. Az ősember kezdetben üreges állati csontokat, szarvakat, növényeket szólaltatott meg, természetesen nem zenei célzattal, csupán csak harcban és vadászatokban használta.

A bronzkor legjelentősebb fémből készült hangszere a LUR. Ez egy S formájú, a mai tölcsérfúvókához hasonló fúvókájú hangszer volt. Ezen kívül LURnak hívják a skandináv alpesi kürtöt is.

kürt

A középkortól kezdődően a rézfúvós hangszerek a vadászok és a katonaság nélkülözhetetlen hangszerei lettek. A XIV. sz.-ban jelentek meg a különböző erdei kürtök, vagy más néven a vadászkürtök. Természetesen ezek mindegyike naturkürt volt.

Ebben az időben a kürt hangzása még nagyon kemény és hiányos volt, csak egynéhány hangot szólaltathattak meg rajta, s ez erősen korlátozta alkalmazásának lehetőségeit.

Többen kísérleteztek a továbbfejlesztésével, mígnem HAMPEL és WERNER, drezdai hangszerkészítők hangolócsövet – stimmbogen-t – alkalmaztak a hangszer alaphangjainak módosítására. Mindez 1753 körül történt. A naturkürtökön is használatos eszköz lehetővé tette ugyanazon hangszer különböző hangnemekben való megszólaltatását. Ezeket nevezték INVENTIONSHORN-nak.

A cinkhez (fából készült, fa- vagy fémtölcsér-fúvókás hangszer) hasonló tulajdonságai voltak a billentyűs kürtöknek, más néven KLAPPENHORN-oknak. A billentyűs kürtök feltalálója a pétervári (ma Szentpétervár) KÖLBEL volt 1770-ben.

A fejlődés fordulópontja a szeleprendszer feltalálása volt ami „szégyenszemre” egy oboista – sziléziai BLÜHMEL – nevéhez fűződik (1813). 1818-ban HEINRICH STÖLZEL berlini vadászkürtös tökéletesítette és alkalmazta kürtökre. A szelep működésének lényege röviden: amikor nyitom a szelepet – vagyis lenyomom a ventilt – a hozzá csatlakozó csőtoldatba levegő áramlik, tehát a hangszerben levő légoszlop hossza megnő. Ezáltal a hangolás alacsonyabb lesz. A három ventil segítségével megszüntek a hangnemi korlátok, lehetőség van virtuóz kromatikus játékmódra. Szinte a ventil feltalálásával egyidőben születik meg egy új hangszer: a WAGNERTUBA – kis méretű kürt-tuba, kürtfúvókával. Wagner építtette a Nibelung gyűrűjéhez, hogy a kürt-kórust mély fekvésben azonos hangzáskarakterű hangszerekkel egészítse ki.

A fejődésnek ezen a pontján tulajdonképpen már el is jutottunk ahhoz a hangszerhez, amelyet – természetesen kisebb finomításokkal – ma is használnak.

kürt

Maga a kürt egy állandóan bővülő (krónikus), kör alakúra hajlított cső, bár kiegészítésként vannak egymással párhuzamos (cilindrikus) részei is. Mivel e hangszerek leggyakrabban rézből, illetve rézötvözetből készülnek, a rézfúvósok családjába tartoznak.

A kürt megszólaltatása – ugyanúgy, mint a többi rézfúvós hangszernél – az ajkak rezegtetésével történik. (Párnás nyelvsíp.)

 

Nagyon érdekes, rendhagyó a hangszer tartásának módja, ugyanis a billentyűket bal kézzel kell kezelni, míg a jobb kéz a tölcsérben – korpuszban – helyezkedik el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak balkezesek játszhatnak kürtön. A jobb kéznek a hangszer tartásán kívül más funkciói is vannak. Az egyik: a FOJTÁS (gestopft) – amikor a hang teljesen megváltozik, eltorzul, a szordinált hanghoz lesz hasonló. A naturkürtökön bizonyos hangokat csak ezzel a technikával lehet megszólaltatni, és ez tulajdonképpen már átnyúlik a jobb kéz másik fontos feladatába. Ez az intonálás, a hang magasságának szabályozása, amit a jobb kézen kívül az ajkakkal, illetve a levegő nyomásának szabályozásával is lehet irányítani.

Bár a vadászkürt már a XIV. sz.-ban megjelent, „zenei” hangszernek csak a XVI. sz.-tól tekinthetjük. Az erről tanúskodó emlékeket VIII. Henriknek köszönhetjük, aki a feleségein kívül szerencsére néhány kürtöt is összegyűjtött. Arról, hogy mikor jelent meg a zenekarokban, pontos adatot tudunk: 1664-ben, az „Elis hercegnője” c. balettzenében Lully alkalmazta először.

A nagy barokk mesterek igen igényes szólamokat írtak mind a kürtöknek mind zenekari, mind szólóműveikben. Händel és Vivaldi oratórikus műveiben szinte elmaradhatatlanok a kürtök. Többnyire kettesével, vagy hármasával, de leginkább szólisztikusan alkalmazták őket. A szólisztikus szerepkör és a magas felhangok használatának híres példái:

J.S.Bach: I. brandenburgi versenye

G.F.Händel: Győzelmi induló a Judas Maccabeus-ból

A bécsi klasszikusoknál a kürtök nem elsősorban szólisztikus jelleget kapnak. A klasszikus kürtkezelés jellemzői: a kürtkvintek és az orgonapont (tartott hang).

A bécsi klasszikus szerzők többnyire két azonos hangolású kürtöt használtak. Általában a hangnemmel megegyező hangolású kürtöt írtak elő. A ciklikus művekben tételenként váltogatták a hangszereket, illetve csak a hangolócsöveket, a bognikat. J.Haydn „A teremtés” c. oratóriumában néhány kivételével (Asz, G, Gesz, Desz) valamennyi naturkürtöt használja. Ennek ellenére Mozart az 543-as Esz-dúr szimfóniában végig megtartja az Esz-kürtöt, még az egyébként Asz-dúrban levő második tételben is.

Beethovennél is igen változatos a kürtök alkalmazása. A szokásos két kürt helyett a 3. szimfóniában három, a 9. szimfóniában négy kürtöt használ. Az Eroica-ban a három Esz-kürtöt csak a második tételben váltja fel két C- és egy Esz-kürtre. A 9. szimfóniában pedig D- és B-kürtpárokat alkalmaz. Azon kívül, hogy ezzel – fojtások igénybevételével – tulajdonképpen a hangnemhez tartozó valamennyi hangot játszani tudja, megteremtette a négy kürt szólambeosztási elveit is. Ugyanis mindkét hangolású kürtpárból az egyik magasabb, a másik mélyebb szólamot játszik (I. és II. – D kürt; III. és IV. – mély B-kürt, más néven: B basso). Tehát a III. kürt magasabb szólamot játszik, mint a II. kürt.

A naturkürtök szólamszerkesztési technikája annyira hozzátapadt a kürtökhöz, hogy a szerzők nem tudtak megszabadulni tőle a ventilek alkalmazása után sem. A ventiles vadászkürtök csak fokozatosan nyertek polgárjogot. Brahms és Wagner például kezdetben a négy kürtszólamot megosztotta két-két ventiles és naturkürt között. A romantikus mesterek sokszor a ventilkürtre is különböző transzponálásokat írtak elő (Wagnernél sokszor ütemenként változik a transzpozíció). Ez is a naturkürtök kísértése.

A ventilkürt a romantikus nagyzenekar elmaradhatatlan rézfúvós hangszere. Feltalálása is a stílusváltás korszakával esik egybe.