Tuba

Már a rómaiak idejében is volt egy tuba nevű hangszer, amely azonban egy cseppet sem hasonlított a mai tubához. Másfél méter hosszú, inkább trombitához hasonló egyenes hangszer volt, mely harcokban és ünnepségeken szerepelt, s még a középkorban is katonák, vadászok jelző hangszere volt.

A tuba a sax kürtök családjába tartozó, széles menzúrájú, többszörösen hajlított, ventilekkel vagy dugattyúkkal felszerelt basszus hangszer. Kónikus hangszerek családjába tartozik, hosszú, egyenletesen vastagodó csövekből áll, mely a puha, mély hangok megszólaltatásának kedvez. A különböző zenekarokban, ezért a legmélyebb, az úgynevezett basszus szólamot szólaltatják meg vele.

A tuba a bajsza alatt mély hangon dörmögő „nagypapa” a rézfúvósok családjában. Mégis azt kell mondanunk, hogy a rézfúvósok között a legfiatalabb hangszer, hiszen az első mai formájú tubákat – a különböző ventil és dugattyúszerkezetek feltalálásával egy időben – az 1830-as években építették.

         

tuba

Még 1817-ben a párizsi Jean – Hilaire Asté vagy ahogy magát nevezte: Halary egy hasznos hangszert konstruált: „U” alakban hajlított fém basszuskürtöt, a billentyűs kürtnél nagyobb méretezésű csővel, billentyű segítségével zárható hanglyukakkal. Ez az ophikleid. Az ophikleid-ek szolgáltak alapjául a későbbi tubák formájának és felépítésének.

1835-ben egy Moritz nevű berlini hangszerkészítő és egy Wiepech nevű katonakarmester alkalmazta először az első használható basszushangszert, amely el volt látva az új levegőszelepekkel. Az „F” basszustuba megszületett.

1845-ben Cerveny a Königtratzi (Csehország) hangszerkészítő megépítette az első „C” és „B” kontrabasszus tubákat Wiepech modellje alapján. Szintén Cerveny nevéhez fűződik, hogy a cseh és a német fúvószenekaroknál már 1885-től alkalmazták a „Kaiserbass” (császári basszus) kürtöket, mint különösen nagy tubát.

Katonazenekarok számára a csövét kör alakba hajlítják, hogy nyakba akasztható legyen. Így keletkezett a menetzenekarokban könnyen hordozható helikon és a sousafon is. Ez utóbbi a XX. század elejei jazz életében is nagy szerepet játszott.

Alapvetően négy hangolás létezik: „F”, vagy „Esz” a basszus tubáknál és „C”, vagy „B” a kontrabasszus tubáknál. A „B” tuba, mint a legmélyebb tagja a családnak, rendelkezik a legnagyszerűbb hanggal.

A tenor tuba, más néven eufónium, bariton, vagy tenorkürt állandó helyett vívott ki nemcsak a fúvószenekarokban, hanem a szimfonikus zenekarokban is, például Strauss vagy Stravinsky műveiben.

Egy távoli rokon a Wagner-tuba, amit a „Nibelung gyűrűjéhez” szerkesztett Wagner 1880-ban, ami alak szerint ovális tenorkürt, csak bal kézre eső billentyűkkel.

A tuba játékosok „szerelmesek” a hangszerükbe, mivel átkarolva játszanak rajta.

tuba